Tűrhetetlen blog

A férfivá válás felé mindig is rögös út vezetett. Persze ki gondolna arra, hogy ezen rögöket eltakarítsa egy ásóval...

Elnézést kérek, de az utóbbi időben rám jött a világutálat, és nem törődtem ezzel sem. Olyannyira, hogy az összes megrajzolt dolgot egyszerűen hagytam ott, ahol van. Mivel azóta már aktualitásukat vesztették, maradnak is ott.

Kárpótlásul kicsit előbb kerül ki ez a szokásos hétfői adag.

Elnézést a nagy és váratlan szünetért, de elképesztően megrendített a magyar és az európai labdarúgás páratlan tragédiája...ööö...nem, dehogy, csak szét voltam csúszva a dolgaimmal. De ne törjön le senkit semmi ilyesmi, száz stadiont, ezeret, ahol aranylábú nagyjaink életük legcsodálatosabb kilencven perceit élhetik meg a nem is olyan távoli jövőben. Építsük meg a csodás nemzeti stadionjainkat, ahova nem juthatnak be az ellenzéki kártevők, hogy felbéreljék a fűszálakat, hogy gáncsolják el nemzetünk drága nagyjait, nem úgy, mint Hollandiában.

Nos, megint későn kerül fel, de valljuk be, nem lehetett elkapkodni, meg kellett várni, amíg vége van a DK virrasztásának...

Hoppá, teljesen elfeledkeztem a mai napról. Na mindegy. Ilyen későn, ilyen gusztustalan, de legalább van valami: egy korábbi variációja.

Mindig megható esemény, amikor a gyerekek kirepülnek a fészekből.

Na persze, életem legjobb napja. Meg az utolsó is egyben.

Nincs hozzáfűznivalóm.

Én miért nem kaptam sohasem ilyen fasza kajákat?

Meg kell mondjam, nem bírtam vele várni, így felrakom most.