Egy szimpla képregényes blog, melynek rajzait az időről időre visszatérő unalom hozza ki nem éppen épelméjű rajzolójából, aki csak arra vár, hogy betiltsák ezt a förtelmet.
Mindig megható esemény, amikor a gyerekek kirepülnek a fészekből.
Na persze, életem legjobb napja. Meg az utolsó is egyben.
Nincs hozzáfűznivalóm.
Utolsó kommentek